Fok falu középkori virágzásának idején a templom mellett plébániai iskola is működött, amely főleg az egyházi ismeretekre oktatta a gyerekeket. A XVII.század végére ez az iskola a faluval együtt elpusztult. Arról, hogy a hitújítás idején hogyan alakult Siófok iskolaügye, nincsenek adatok. A török hódoltság után 1688-ban Fok a veszprémi káptalan tulajdonába került, így 1690 körül már működött tanítás.

A hódoltság után Kilitin volt a környék egyházi központja. Siófok lakói idejártak misére a tanító vezetésével, 1713-ig. A tanító végezte a hitoktatást, rendben tartotta a templomot, harangozott, írásra, olvasásra és számolásra tanította a gyerekeket, közreműködött kereszteléseknél, temetéseken. 1739-ben a régi fatemplom helyére egyszerű barokk templom épült. 1747-ben Hegyi József, 1753-ban Horváth Imre, 1759-ben Prényi János volt a tanító. Összesen 6 gyerek járt iskolába. A tandíj évi 1 Ft volt. A templom mellett tanítói lakás épült, amely nedves és egészségtelen volt.

1814-ben Beke Kristóf lett Fok plébánosa, aki a kor reformpedagógusa is volt egyben. Hamarosan megszépült a tanítói lakás és az iskola is. A tanterem 150 gyerek befogadására épült. Beke munkássága idején megreformálta a siófoki iskolaügyet, és létrehozta az elemi népiskolát. 1858-ban már 130 tanuló járt iskolába: 64 fiú és 66 lány. A század közepén a következő tantárgyakat tanították: Középkáté, Ótestamentomi történetek, Betűzés, Olvasás, Írás, Számvetés 4 elemei, Főbül számítás, Éneklés, Erkölcsi mondatok.

1863-tól a gazdasági fejlődés eredményeként a település népességszáma robbanásszerűen nőtt. 1865-ben Siófoknak 1500 lakosa volt. A kiegyezés előtt a községben csak a katolikus iskola működött, a Fő utcán, templom mellett 1 tanteremben. Az iskolába a község keresztény és a környező puszták gyermekei jártak. Ők gyalog, több kilométer távolságról, rossz utakon jöttek.

1884-1906 között Horváth Kálmán volt a kántortanító. A kántortanító az 5.-6. osztályosokat és az ismétlő iskolásokat tanította. Az osztálytanítók az 1.-4. osztályból alakított tanulócsoportokat tanították. A két tanterem a XX.század elején 3. és 4. tanterem is épült. 1911–ben 335 fő volt a tanulólétszám: 174 fiú és 161 leány. A kántortanító kötelessége a vallásos nevelés, az iskolaszék által meghatározott tanteremben és osztályokban való tanítás, a gyerekek templomba vezetése, templomi énekkar szervezése. A testi fenyítés megengedett volt. Az elemi iskola 4 osztályának elvégzése után a tanulók 1868 után polgári iskolába léphettek. Siófokon 1924ben magánerőből, majd 1926-ban állami polgári iskola alakult.

A II.világháború elérte Siófokot is, a tantermeket megrongálták, a felszerelés nagy része megsemmisült. 1948-ig, az iskolák államosításáig a római katolikus iskolában a felekezeti jelleget megőrizve folyt a tanítás. Az 1948-as év legfontosabb kulturális és egyben politikai eseménye az egyházi iskolák államosítása volt. A polgári iskola és a meglévő iskolák összevonásával megalakult az általános iskola. 14 tanteremben kezdődött meg az oktatás. A tanulók száma 1012 fő volt, ezért délelőtt és délután is kellett tanítani.

1950-től Ujhelyi Gyula, majd Sipos Béla és Bertalan János volt az igazgató. 1976-tól Barczi Imre lett az igazgató, őt követte Vidovicsné Sipos Borbála, majd Démuth Pál. 1955-ben kezdődött meg egy 12 tantermes 2 előadótermes iskola építése a község központjában. 1957. augusztus 15-én ünnepélyes keretek között adták át a szép új iskolaépületet, amelyet Vak Bottyán Jánosról neveztek el.

Ez a mi jelenlegi iskolánk! Épp 50 évvel ezelőtt, az 1957-58-as tanévben kezdődött meg itt a tanítás. Ez az új iskola már akkor is kevésnek bizonyult, amikor átadták. Az előadótermeket is tanteremként használták, nem voltak műhelytermek és az órán kívüli foglalkozásokra szolgáló helyiségek. A gyakorlati oktatás a légoltalmi pincében folyt. Így 1963-ban megkezdődött 2 új épület építése: a Széchenyi utcában és az iskola udvarán. 1967-ben készült el a „lapos tetejű” épület, amikor a tanulókat két iskolára osztották meg: továbbra is működött a Vak Bottyán Általános Iskola, és létrehozták a 2. számú Általános Iskolát. Egy tömbön belül két iskola működött, de közös volt az udvar, a tornaterem, a műhely és az ebédlő. Ezekben az években a tanulók létszáma 1500 fő körül volt. A 2. számú Általános Iskola a Kele utcába került, de a „lapos tetejű” épületet még mindig közösen használjuk.